SZANYI Tibor (MSZP)

HAMIS – Egy, az állami diplomáciában, magas körökben több évtizedes tapasztalattal bíró szakember véleményét kértük ki a kérdés eldöntésére. (Honlapunkon észrevételeit rövidített formában közöljük.)
Véleménye szerint a meghívás önmagában az adott cég döntése, ehhez a politikusnak annyi köze van, hogy ő dönti el, hogy elfogadja-e, elfogadhatja-e a meghívást. A hivatalos külföldi kiküldetésnél a vacsorameghívás elfogadása természetesen nem lehetséges, a tárgyalt eset azonban itthon történt. „Az, hogy egy miniszter saját országában üzletemberekkel, külföldi cégek magas rangú, felelős beosztású képviselőivel, vezetőivel találkozik – akár vacsora keretében is -, majdhogynem kötelessége – főleg, ha a miniszter gazdasági miniszter.” Ráadásul „politikusok, kormánytisztviselők, miniszterek, kormányfők, államfők rendszeresen találkoznak külföldi cégek képviselőivel. Ilyen találkozók gyakran zajlanak üzleti ebéd/vacsora keretében. […] Zártkörű rendezvények, bizalmas, nem nyilvános tárgyalások természetesen vannak a politikában, gazdaságban, az üzleti életben is, ha információk idő előtti kiszivárgása veszélyeztetné egy minden érdekelt fél számára fontos projekt megvalósulását. De az ilyen megbeszélések nem feltétlenül kötődnek ebédhez/vacsorához.” Megemlíti, hogy az eset megítélésében a felfokozott kampányhangulat is szerepet kaphat, fontos a tények vizsgálata, hiszen „az információhiány egyébként mindig gyanút szül”.
A fentiek alapján úgy látjuk, hogy az a kijelentés, miszerint vacsorameghívásokat miniszter nem fogadhat el a protokoll szerint, nem igaz.

FÉLREVEZETŐ – Bár Szanyi Tibor nem nevezte meg, de erősen feltételezhető, hogy Jean-Claude Junkcerre gondol, aki tavaly júliusban kénytelen volt lemondani, miután a koalíciós partnere megvonta tőle a bizalmat. A nem sokkal előtte kirobbant botrány során kiderült, hogy a titkosszolgálatok számos üzletembert és politikust, de még magát a miniszterelnököt is megfigyelték. Ám mivel a lemondás csak az után történt meg, hogy a parlament bizalmatlansági indítványt fogadott el, és maga Juncker nem tartja önmagát felelősnek az esetért, ezért Szanyi Tibor állítása félrevezető – bár lemondott a luxemburgi miniszterelnök, de ez a politikai nyomás miatt történt.